"Padlás"

Valamit mindig  halogatunk, elnapolunk, először csak félre tesszük a szoba sarkába, aztán egy dobozba, hogy majd holnap. A doboz a szoba sarkából lassan az előszobába vándorol,de ott útban van, így kiszorul a kamrába, végül feltesszük a padlásra. Így járnak a kinőtt gyerekruhák, a javításra váró játékok, a soha ki nem nyitott méregdrága nyelvkönyvek, az egy hónap alatt lefogysz videók. Szépen lassan kiszorítjuk őket abból a térből ahol élünk, de valahol legbelül nem mondunk le róluk, ezért a padláson szorítunk nekik helyett, ezzel is jelezve, hogy még majd egyszer, talán holnap, újra foglalkozunk vele.Így távolítjuk el magunktól sokszor vágyainkat,álmainkat fontos terveinket. Egészen addig üldözzük őket, míg már csak tudatalattinkban, az "agyunk padlásán" jut nekik hely. A mi padlásunk is szimbolikus, itt olyan dolgokról olvashatsz, amelyek nekünk fontosak,sokat is álmodozunk róluk de valahogy nem jut rájuk elég idő és energia.